.:: Csepp a tengerben :: agydöccenések ::
 
::.
  C'est la vie, kicsit keser, kicsit édes, de szép, és megy tovább
Lassacskán idézgetem az óblogbeli bejegyzéseket ide bele ebbe blogba, mert miért ne, és mert csak. Közben egy bejegyzésnél elcsuklott a kezemben a billenty?zet:



S sorsszer?ség az id?beli nagyjából egybeesés volt, a kérdéses 53. bejegyzés 2004.03.28.-án esett meg, az elcsuklás pedig majdnem egy évvel kés?bb. Magát az 53. bejegyzést ennek folytatásaként fogom kitenni, mert túl hosszú lenne. Akit érdekel, elolvassa.

Akkor bejelentettem, hogy otthagyom a csetet. Az ok személyes volt, nem részleteztem kik miatt, de tulajdonképpen három páros is említhet? lett volna. Ez egy lezárult korszak, ez maradjon is ennyiben.

De mi van most?

Most az van, hogy nagyot változott az életem, legnagyobb mértékben Apum halála kapcsán. Másfél hónapig ezért nem voltam a cseten, egész egyszer?en nem volt energiám a klinikai menetek és az ápolás, lelki bizonytalanság közepette.
Aztán jött a mégrosszabb, megpróbálni elviselni, feldolgozni, valahogy elfogadni a veszteséget, és létezni tovább. Ezt nehezítette (s most is nehezíti), hogy saját beépített vastagbélgyulladásom a lelki traumára elkezdett ezerrel tombolni, de ez majd csak alakul lassacskán. Közben hitegettem magam, hogy minden menni fog tovább, mint azel?tt. Ám ez nem így van.

Ilyenkor az emberben sokminden felszínre tör, s bizonyos dolgokat tisztábban lát, mint annakel?tte, sok fájdalmas felismerés tör jogos utat magának. Ilyen például az is, hogy mennyi id?t tölthettünk volna együtt Apuval és Anyuval akár otthon akár a kertben, ahelyett, hogy egy képerny?t bámultam naphosszakat. Persze megvolt ennek is a maga értelme és értéke, de ma már tudom, hogy az arányok miatt ennél lehetett volna tartalmasabb is életemnek eme szakasza. S nem csak Aput, Anyut s Mortit hanyagoltam ezzel az ésszer?nél, egészségesnél nagyobb mértékben, hanem saját magamat is. A tavalyi évben nagyon keveset mozdultam ki, keveset bringáztam és egyáltalán: keveset voltam leveg?n is. Ez sem tett jót.

Most pedig fájdalmas feladat Apu hátramaradt dolgait rendezgetni, egy egész életm? vár további gondozásra. Most ebben segítünk Anyunak, mindenkinek kijut bel?le. Ott van rengeteg irat, levél, gy?jtemény, és ott van a kert. Félelmetes, hogy bírta mindezt Apu egyedül, áttekintve többünknek is sok. De neki kell veselkedni. Persze itt a "kell" az nem ny?gös kényszer?séget jelent. Sokkal inkább fájdalmas szükségszer?ség, amiben benne van az is, hogy mindezek eddig is teend?im, teend?ink lettek volna, és lehettek volna. Eddig elszalasztottam. De eztán már nem akarom! Most minden eddiginél jobban Anyu mellett kell lennem, segíteni neki és nem elszalasztani a dolgokat úgy, mint eddig Apuval volt. Ami hátra-, vagy éppen félbemaradt, azt befejezni s ezzel értelmet, beteljesedést adni Apu fáradozásainak.

Szóval senkivel nincs semmi bajom, nem úgy, mint az óblogos 53. bejegyzés idején. Err?l most senki nem tehet, senkire nem haragszok, hanem egész egyszer?en így fordult az életem. Fentiekb?l következik, hogy messze nem lesz annyi id?m csetre, mint korábban, s dolgaink átalakulása miatt energia sem igen lesz rá. Ez nem azt jelenti, hogy be sem fogom dugni az orrom. Viszont így nem tudok oly mértékben részt venni a kis közösség életében, hogy arra bizonyos szempontokból meghatározó hatásom lehessen, s ezt már nem is igazán akarom. Bár eddig hezitáltam, néha úgy gondoltam, hogy menni fog, de be kell lássam magam el?tt, hogy nem megy. Eddig amellett, hogy nem is tudtam volna csetre menni, s nem is nagyon volt kedvem hozzá, tudatosan sem mentem. Ez kellett ahhoz, hogy mindezt ki tudjam deríteni s magamban helyükre tudjam rakni a dolgokat. Sokminden még persze most sincs helyén, sokmindennel még most is küzdök, de ezt nem halogathatom tovább, hogy kimondjam. Így a többi dolog is kicsit talán könnyebb lesz, már direkt mód nem tartom vissza magam. Ha van kedvem, id?m és energiám is rá, bekukucskálok.

A blog úgy néz ki, marad, jó kiírni magamból az események forgatagát, jó tudni, hogy olvassátok, s immár a sz?ken vett családomból is akad olvasója, újabb értelmet adva ezzel a bet?k pötyögésének s a képek megosztásának.

Nagyjából ennyi, bár valószín?, hogy nem sikerült teljesen kivesézni az érzéseimet. De akik ismertek legtöbb?tök érteni is fogja, s lesz b?ven mód dumcsizni minderr?l, mindenr?l. F?leg, hogy ezzel nem megszakad valami, hanem csak kicsit másképp halad tovább. Mert ilyen az élet. Ami állandóan változik, s ezzel mi is, én is. Most éppen így.

   53. kegyetlenség2004-03-28 12:21:53
  Jelentem önkéntes múltid? vagyok. Legalábbis ami a #korridor csatornát illeti. Tegnapi jeles napon, amikor tele lett a hópicell?m 1-2 "dologgal" (pontosabban pont 2-vel) úgy döntöttem, hogy nem vagyok a magam ellensége. Elegem van, hogy állandóan hadakozzak 1-2 gerinctelen ösztönlényecskével. Írhattam volna még az öntörvény?t is, de az némi önkontrollt vagy gondolkodást vagy valamihez képesti igazodást is feltételezne aminek következetesen még csak nyoma sincsen; nem véletlen lett ösztön a lényecske jelz?je. És ilyen emberkék óhajtják és itt ott meg is kaparintják a hatalmat. Hatalmat? Látszathatalmacska. Ameddig saját magukat nem tudják kontroll alatt tartani, addig egészségtelen, ha másokkal foglalkoznak. Márpedig azt teszik. Ami engem illet, ezt nem hagyom tovább. Megvan a saját különbejáratú életem párommal, és nem hagyom, hogy ebbe ösztönlényecskék direkt vagy indirekt módon beleszóljanak, bármennyire is erölködnek vagy arra jogosultnak érzik magukat. Elég már az is, hogy az állandó szarkavarásuk miatt elmegy egy rakat id? a teljesen felesleges szájtépéssel, ahelyett, hogy az ember a saját Kedvesével és rajta túl a csatornán a barátaival foglalkozhatna. Az ilyen ösztönlényecskék meg csak hadd éljék ki a maguknak feltett koronát (egy id? után úgyis szorítani fog). Ahelyett, hogy ?k is a saját szeretteikkel foglalkoznának másokat csesztetnek. Mindkett?nek ez missziója. Bosszúhadjárat, amir?l maguk sem tudják már, hogy mi értelme. Csak az ösztön hajtja ?ket, ész nélkül. Elfelejtik (persze, memória szelektíven jó..), hogy a gondolkodás nemes tettét is lehetne m?velni. Igen, tett, mert az magasabb szinten van az ösztönöknél. A gondolkodással tudunk úrrá lenni ösztöneinken, amik kétségkívül bennünk vannak. De ez különböztet meg bennünket az állatoktól. Már akit... A gondolkodás nemes tette nem azt jelenti, hogy alkalmazni tud az ember néhány vagy akár az összes mások által kitalált IRC-s vagy bármilyen más parancsot. Ezt bárki meg tudja tenni, ha akarja és érdekli a dolog. A gondolkodás azt jelenti többek közt, hogy az ember kicsit magába néz néha és átértékeli önnön magát és tetteit. (Hja, hogy az embernek nincs forráskódja, amit debugolni lehetne?! Xar ügy...) Jó-e az amit csinál? Tetteknek lehet-e egyáltalán nevezni vagy csak szánalmas ösztön vezérelte cselekménysorozat? Gondolkodás az, ha -miközben azt állítja, hogy hú de jót akar- átgondolja, hogy az valóban jót tesz-e bárkinek is rajta kívül, sekélyes ösztönlelkecskéjén kívül. Vagy a dolog pusztán kimerül abban, hogy a jóakarat csalárd és nem is titkolt köpenyébe bújva aznap is elégedetten hátrad?lhet, hogy valamiféle elégtételszer?séget kreált magának, amib?l aztán sohasem elég? Mert valójában nem elégtétel. Nem lehet elégtétel. Az ilyen ember önnön magával nincs kibékülve, saját magával nem tud mit kezdeni. Ezért ehelyett másokkal foglalkozik. Mások életét keseríti meg, ha már neki nem jó valamiért, nehogy már másnak jó lehessen. (Csakhogy ahogy saját magát nem tudja átprogramozni, úgy ezt mással sem tudja megtenni. Vacak lehet ilyen korlátokba ütközni.)

  Egy dolgot elfelejt: ezt egy darabig megteheti. Egy darabig elnéz?ek vele szemben, aztán ez átcsap ráhagyásra, majd végül szánalomba. És végül otthagyja az ember. Ilyenkor persze egyfajta mámorittas gy?zelmet érezhet ösztönlényecskénk önmagában, gondolván, hogy megvédte saját magának a mások kárára mások közös területéb?l kijelölt kis territóriumát, amit aztán b?szen magáénak érez és mindent megtesz annak védelme érdekében, még ha ez egyenérték? egy elefánt ténykedésével a porcelánboltban, akkor is. Mindezt a "védelek titeket és értetek is teszem szentszöveg" keretében. S közben egyre többen jönnek rá kétszín?ségére és hiteltelenségére és hogy egy am?boidnak felesleges magyarázni, úgysem érti meg, még ha akarja sem. Végeredmény egy kis pocsolya, amelyben egyedül verg?dik, tökegyedül. Saját maga sem lesz végül vele. Mert azt vesztette el a legelején.
  Hadd ringassa hát magát abban a hitben, hogy gy?zött. Én pedig élek nyugodtan, a magam tudatos létében, szeretteimmel és valódi barátaimmal körülvéve. Ez hatalmas nagy óceán, felüdít, mindíg van érdekes és értékes dolog benne. Szép az élet. A pocsolyát meghagyom annak, aki abban érzi jól magát.

  Sok jó embert ismertem meg a #korridor szobában, és sok barátra leltem. Nem hagyom cserben ?ket, Titeket. Velük, veletek továbbra is tudom tartani a kapcsolatot e-mailben, telefonon, alkalomadtán személyesen, eme blogban, és a #nincskegyelem szobában (és persze tudjátok melyikben még). Az egy olyan közeg, ahol a kis pocsolyájához szokott ösztönlény zavarba jön és elsüllyed a hatalmas óceánban, zavarba jön, ha már nem hat a csalárd álca; zavarba jön nem tudván mit kezdeni azzal, hogy vannak emberek, akik önzetlen és feltétlen módon tudnak bízni egymásban, tudják szeretni egymást és tisztelni, tiszteletben tartani és megbecsülni és élni hagyni, együttélni és részt venni valamilyen szinten a másik napjaiban úgy, hogy az a másiknak is épülésére, örömére váljék. Ezeket a dolgokat tudatosan is keresni kell, tudatosan is kell alakítanunk magunkat, hogy erre alkalmasak és képesek is legyünk. Ösztöneink ellenére is...

 Főmenü
 
· Linkek
· Fórum
· Tagok
 Üdvözlet
 

Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

 Archívum bigyó
 
<< 2017 augusztus >>
HKSzeCsPSzoV
 
23
 
Teljes év mutatása
 Keresés Csepp a tengerben
 

 Hírösszefoglaló
 
 Chatbox
 
...: maKACS :...
01.07 : 23:56

Köszi!
...: catyst :...
01.07 : 19:49

sok-sok boldog névnapot
...: csillagtenger :...
09.27 : 20:50

Hallalihó!
...: catyst :...
03.04 : 11:02

csak hogy ide is írjak valamit
...: Morti :...
08.05 : 08:01

Köszönjük a szurkolást, Potyi rendbejönni látszik

 Online
 
Vendégek: 1
Tagok: 0
Ezen a lapon: 1
Tagok: 231, legújabb: Aloonthar
  Top



Minden védjegy © a tulajdonosaiké.
©e107.org 2002-2008 :: ©maKACS 2004-2010

Adatbázis lekérdezés: 73.