.:: Csepp a tengerben :: agydöccenések ::
 
::.
  A varázscsengettyű [Adventi mesék 3.]

Valamikor, nem is olyan régen, egy hóillatú karácsony estén Bence a karácsonyfa alatt bontogatta az ajándékokat. Sorra tette egymás után a dobozok tartalmát, mindre csak a száját húzta. Nem tetszett neki a kisvasút, nem tetszett neki a nagymama kötötte pulóver, és nem tetszett neki az a játékkatona sem, amiért pedig olyan sokat könyörgött.

Nézte-nézte a karácsonyfát, de bizony az sem tetszett neki. Az ágait túl ritkának találta, a díszeket túl fénytelennek.

- Mi a baj? – kérdezte Nagypapa.
- Nem tudom – vont vállat Bence. – Csak valahogy ez a karácsony nem az igazi. Nem tetszenek az ajándékok, amiket tőletek kaptam, és ez a fa is csúnya.

Nagypapa összevont szemöldökkel nézte.
- Hiszel te még a Jézuskában? – kérdezte.
- Ugyan Nagypapa! Hiszen a Jézuska nem létezik! Nem tud ajándékot hozni! Ezt a sok vacakot itt mind tőletek kaptam! – kiabált Bence.
- Csendesebben kisfiam, mégiscsak karácsony van – próbálta csitítani Anyu.
- Tojok rá! Az egész karácsony nem ér egy kalap mogyorót sem!

Bence berohant a szobájába, a sok ajándékot mind-mind otthagyva a fa alatt. Anyu utána akart menni, de Nagypapa így szólt: - Hagyd, majd én. – Leemelt egy kis csengőt a karácsonyfáról, és beballagott unokájához, aki takarója alatt pityergett.

- Kopp-kopp – kopogtatta meg a takarót Nagypapa. – Van itthon valaki?
- Nincs! – kiáltotta morcosan a takaró.
- Hát ha nincs, akkor visszajövök később. Pedig gondoltam, hozok Bencének valamit, ami talán érdekelhetné. De ha nincs itthon, akkor nincs mit tenni!

Bence kidugta a fejét a takaró alól.

- Mit hoztál?
- Ezt ni – nyitotta ki a markát Nagypapa.
- Ez csak egy vacak csengő – görbült le a kisfiú szája.
- Ó nem, ez nem akármilyen csengő! Ez itt egy varázscsengettyű.
- Varázscsengettyű nem létezik!
- Igaz, igaz. Nagyon nehéz is volt ezt az utolsó darabot megtalálnom.

Bence hallgatott pár percig, nézte a kis rézharangocskát.
- Mitől varázscsengettyű? – kérdezte végül.
- Hát attól, hogy csak annak szól szépen, akinek igazán jó a szíve.

A kisfiú kíváncsian nyúlt a csengettyű felé, de Nagypapa összezárta a markát.
- Nagyon szívesen odaadnám, de az angyalka, aki őrizte, a lelkemre kötötte, hogy csak olyannak adjam a kezébe, aki biztos benne, hogy ő igazán jó. Mert ha rossz kezekbe kerül, akkor elveszíti a hangját, és soha többé nem fog tudni csilingelni. De akkor elveszíti a hangját az is, aki megpróbálta őt megszólaltatni.
- Én igazán jó vagyok! – kiáltott fel Bence.
- És biztos vagy benne? Elszomorítja egy igazán jó gyerek azzal a szüleit, hogy karácsony este otthagyja őket egyedül a fa mellett?
- Nem – szégyellte el magát Bence.
- No tudod mit? Itt hagyom neked az íróasztalodon a kis csengettyűt, és akkor vedd kézbe, ha úgy érzed, megérdemled.

Nagypapa letette a harangocskát az asztalra, majd kiment a szobából. Bence a takaró alól nézte-nézte a csillogó rézköpenyt, a rákarcolt hópelyheket, az apró fogantyút, amin aranycérna volt keresztülfűzve. Nézte, és az álmosságtól egyre jobban leragadtak a szemei.

Egyszercsak a kis csengettyű fogantyúján két szem kezdett pislogni. Köpenyéből szárnyak nőttek, szoknyája alól lábacskák bújtak elő, oldalán két kar jelent meg. Bence megijedt. Nagyapját akarta hívni, de ekkor a csengő fogantyúján mosolygós angyalarc jelent meg a szemek körül.

- Ne félj tőlem! - nevetett a riadt kisfiúra.
- Ki vagy te?
- Én vagyok a varázscsengettyű. Nekem adta a Jézuska azt a feladatot, hogy elvigyelek hozzá, mert úgy hallotta, te nem hiszel benne.
- Az atya hittanórán azt mondta, hogy már rég meghalt, és a mennyországban van.
- És te ezt elhiszed?
- Hát... Nem – mondta Bence.
- Akkor mit hiszel?
- Azt, hogy a felnőttek mind hazudnak, nincs Jézuska, nincs Mikulás és nincs húsvéti nyúl sem, csak a gyerekeket akarják ezekkel a butaságokkal leszerelni!

A csengőangyal szomorúan ingatta a fejét. Felszállt az íróasztalról, odarepült a kisfiú ágyához, rézköpenyéről levett egy-egy hópelyhet, és az ágy négy sarkára tette.
- Kapaszkodj! – szólt Bencére, azzal csettintett egyet az ujjával. Az ágy felszállt velük, és kirepült az ablakon.
- Meg fogok fázni! – rémüldözött Bence. – És Anyuék is aggódni fognak!
- Ne aggódj, most én vigyázok rád – mosolygott a csengettyű.

Bence beburkolózott a takarójába, és félve pislogott ki alóla. Hófödte táj fölött repültek el, fehér ruhás fenyőfákat, jéggel borított hegycsúcsokat hagytak maguk mögött. Az angyal egyszercsak megálljt parancsolt az ágynak, és az leszállt egy alacsony ház előtt.

- Gyere, nézz be az ablakon – hívta a kisfiút.
- Papucsom sincs, meg fogok fázni! – rázta amaz a fejét.
- Valóban! – sóhajtott a csengettyű, majd megrázta rézköpenyét. Hangjára az ágy szélén ülő Bencén hirtelen vastag ruha, csizma, nagykabát, sapka és sál termett.
- Most már jó? – kérdezte. A kisfiú végignézett magán.
- Igen, azt hiszem, most már jó.

Lelépett az ágyról, odasétált az ablakhoz. A csengettyűangyal már a párkányon ült. Az ablakon belül egy család vacsorázott. A szegényes asztalt sokan ülték körül. Az asztal közepén egyetlen gyertya világlott, a szoba sarkában kis fenyőfa állt, papírszalagokkal feldíszítve. A fa alatt egyetlen ajándék sem volt. Az asztal körül Bence a kopott ruhák fölött vidám arcokat látott, a gyerekek csillogó szemekkel hallgatták apjuk meséjét. Az anya is párjára függesztette tekintetét, meleg barna szemeiben a büszkeség és a szeretet ragyogott.
- Ők minek örülnek? – kérdezte Bence. – Nem is kaptak ajándékot!
- Ők is kaptak ajándékot. Nézz rájuk! Az ő ajándékuk most ez a mese, amit apjuk mesél.
- És akkor a felnőtteknek mi az ajándék? – értetlenkedett Bence.
- Nekik a gyerekek mosolya az ajándék - magyarázta az angyal türelmesen. – A jó szó, a szeretet többet ér, mint a játékok, vagy a pulóverek. Volt már olyan ajándékod, aminek a következő karácsonykor is tudtál örülni?
Bence elgondolkodott.
- Nem, azt hiszem nem.
- Látod? Ők minden karácsonykor így ülnek itt. Pedig egyszer sem volt semmi a fa alatt, ezen a mindent átható szereteten kívül.
- Mikor viszel a Jézuskához? – kérdezte Bence a csengőangyalt.
- Türelem, türelem. Még egy helyre el kell mennünk! Hess vissza az ágyra!

Bence felugrott a rugós matracra, magára húzta a takarót. A téli ruha rögtön eltűnt róla. A csengettyű ismét csettintett egyet, és az ágy felszállt. Átrepültek városokon, és egy hatalmas palota előtt szálltak le.

- Gyere az ablakhoz! – intett Bencének a csengettyűangyal. Csettintésére a kisfiúra újra téli ruha került.

Emögött az ablak mögött hatalmas karácsonyfa állt. Arany díszek ragyogtak rajta, a csúcsán Bence úgy látta, igazi csillag ontotta fényét. A lakás minden szegletében karácsonyi díszek ragyogtak, a piros, a zöld és az arany uralta a hatalmas termeket, fenyőágak, üvegdíszek, fagyöngycsokrok lógtak a falakon, plafonon. A karácsonyfa alatt dobozok álltak halomban, ezüst és arany papírba csomagolva, és a dobozok között egy kislány válogatott.

- Neki hol vannak a szülei? – kérdezte Bence az angyaltól.
- Épp nem érnek rá – sóhajtott szomorúan a csengettyű. Bence megkocogtatta az ablakot. A kislány felkapta a fejét. Bence integetett neki az ablak mögül. A kislány felállt és odaszaladt. Résnyire kinyitotta az ablakot.
- Szia! Hát te ki vagy? – kérdezte.
- Bence vagyok – felelte a kisfiú. – Ez pedig itt a varázscsengettyűm – mutatott rá a rézköpenyes angyalkára. – Te ki vagy?
- Én Márti vagyok – szólt a kislány.
- Kivel laksz ebben a nagy házban? – kérdezte Bence.
- Anyával, apával és a dadussal – válaszolta Márti.
- Hol vannak a szüleid?
- Apa épp Norvégiában tárgyal, anya pedig a nappaliban a barátnőjével.
- Látom, épp az ajándékaidat bontogatod. Mit kaptál?
- Nem érdekes – legyintett a kislány. – Apának megmondtam, miket vegyen nekem. Pont annyi doboz van, úgyhogy már csak az a dolgom, hogy kicsomagoljam.
- Semmi meglepetés nincs? – kérdezte Bence csodálkozva.
- Nem szeretem a meglepetéseket.
- Azokat minden gyerek szereti! – kiáltott fel a kisfiú.
- Hát én nem! – csattant fel Márti, és becsapta az ablakot. Morcos arccal fordította rá a kilincset.
- De szívesen cserélnék vele! – sóhajtott Bence. – Mindent megkapott, amit kért.
- Igen – válaszolta szomorúan a csengettyű. – De vajon ez valóban minden-e, amire szüksége lenne? Te például szívesen bontogatnád egyedül az ajándékokat?
- Nem – ismerte be Bence, és egy pillanat alatt megsajnálta Mártit. – Látod? – kérdezte az angyaltól. – Ő sem hisz a Jézuskában!
- Neki valóban nincs Jézuska – mondta az angyal. – De neked van!
- Igen? És hol?! – kiáltott a kisfiú.
- Fogsz vele találkozni, ne félj! – nyugtatta meg a csengettyű. – Gyere vissza az ágyra, még elmegyünk valahova.

Bence elszakadt a gazdag palota karácsonyának látványától, és visszamászott az ágyára. Az angyal csettintett, és újra felszálltak. Hegyeket és befagyott folyókat hagytak maguk mögött. Az ágy úgy repült, mintha csak a Mikulás csoda-rénszarvasai húzták volna. Bence élvezte a táj látványát. Egyszercsak egy nagy, szürke város közepén, egy folyó partján szálltak le.
A folyó tetején hatalmas jégdarabok úsztak. Az egyiken egy kiskutya nyüszített egyensúlyozva.


- Hát az hogy került oda? – kérdezte Bence.
- Feljebb rámerészkedett a folyóparti jégre, az pedig épp akkor szakadt le a tömbről – mondta az angyal, majd szemét lehunyta, cérnavékony karocskáit előre tartotta. Bence álmélkodva nézte, ahogy az ujjacskákból kiinduló meleg fénysugár lasszóként kapja el és vontatja partra a jégtömböt. A kisfiú odaszaladt a víz mellé, az ölébe kapta a partot érő reszkető állatkát. Bedugta az angyal varázsolta kabát alá, és visszaült az ágyra.
- Nem, nem! – mondta a csengettyű. – Még nem megyünk tovább, itt is dolgunk van. Gyere, sétáljunk! – azzal elindult. A kisfiú, kabátja alatt a kutyával elindult a nyomában. Az angyal egy hídhoz vezette. A híd alatt Bence halványan pislákoló lángot pillantott meg. Egy férfi ült mellette. A metsző hideg elől vastag, koszos kabátjába burkolózott, kezét időnként kinyújtotta a szemétből saját maga által rakta tűz felé, hogy melegítse. Fekete szakálla mögött a kisfiú nem látta az arcát.
- Ő kicsoda?
- Egy ember – válaszolta a csengettyűangyal. – Egy magányos ember.
Bence nézte az ismeretlent.
- Neki nincs családja?
- Nincs.
- Karácsonykor senkinek nem szabadna egyedül lenni.
- Nem csak karácsonykor – sóhajtott fel az angyalka. Bence kabátja alatt az átmelegedett kiskutya mocorogni kezdett. A kisfiú fejében ekkor egy gondolat ötlött fel. Ezúttal nem kérdezett. Odaszaladt a férfihoz, elővette kabátja alól a kicsi állatot és az ismeretlen felé nyújtotta. Az ráemelte megfáradt arcát, és ahogy meglátta a kutyust, szemében örömkönnyek csillantak meg.
- Köszönöm – suttogta hálásan, és elvette Bencétől az izgő-mozgó kis szőrmókot. Óvatosan magához szorította, amit a kiskutya békés szuszogással nyugtázott.
- Most már van társad – mondta Bence.
- Van – mosolygott az ismeretlen. – Gyönyörű ajándék. Köszönöm – mondta ismét. Bence visszaszaladt az ágyhoz.
- Most már mehetünk a Jézuskához? – kérdezte az angyalt. A rézcsengettyű az ágy szélén ült, cérnalábacskáit lóbálta.
- Gyere, bújj a takaró alá és hunyd le a szemed! – szólt a kisfiúra. Bence engedelmesen követte a szavait. És egyszercsak rájött.

Szeme felpattant, és látta, hogy a szobájában van. A csengettyű az asztalon állt. Bence már nem látott rajta szemecskéket, kezecskéket, lábacskákat. A kisfiú kiugrott a takaró alól. Felkapta a rézcsengőcskét, és kirohant a családjához. Beugrott Nagypapa ölébe, és így szólt:
- Most már tudom, Nagypapa! Van Jézuska. Itt, a szívünkben.

Amikor elmúlt a karácsony, Bence a kis csengettyűt az asztalára állította, és ha csak elszomorodott, ránézett. Erről mindig eszébe jutott: a szívében él a szeretet, nem a külsőségekben. Elmúlhat a karácsony, de a lényege, a szeretet mindig ott marad benne.




 Főmenü
 
· Linkek
· Fórum
· Tagok
 Üdvözlet
 

Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

 Archívum bigyó
 
<< 2017 június >>
HKSzeCsPSzoV
 
24
 
Teljes év mutatása
 Keresés Csepp a tengerben
 

 Hírösszefoglaló
 
 Chatbox
 
...: maKACS :...
01.07 : 23:56

Köszi!
...: catyst :...
01.07 : 19:49

sok-sok boldog névnapot
...: csillagtenger :...
09.27 : 20:50

Hallalihó!
...: catyst :...
03.04 : 11:02

csak hogy ide is írjak valamit
...: Morti :...
08.05 : 08:01

Köszönjük a szurkolást, Potyi rendbejönni látszik

 Online
 
Vendégek: 1
Tagok: 0
Ezen a lapon: 1
Tagok: 231, legújabb: Aloonthar
  Top



Minden védjegy © a tulajdonosaiké.
©e107.org 2002-2008 :: ©maKACS 2004-2010

Adatbázis lekérdezés: 73.