.:: Csepp a tengerben :: agydöccenések ::
 
::.
  Az 1014. éjszaka meséje - Mese a szőnyegárus két fiáról

Ugye emlékeztek még?



Hol volt, hol nem volt, túl a képzelet határán, Bagdadban, a csillagok városában élt egyszer egy öreg, vénséges vén szőnyegárus. Ennek a szőnyegárusnak volt két átkozott rossz fia. Az egyik Ali, a másik Mohamed. A két fiú soha nem volt egy véleményen, mindig marták egymást. Egyszer azt mondja a szőnyegárus a fiainak:

- Megöregedtem, meghalok, ami pénzem van mind a tiétek, segítsétek a szegényeket.

A fiúk nem akartak apjuk nyomában járni és Bagdad poros sikátorait koptatni, hiszen az a szegényeknek nem termett sok jót, ők pedig bizony nem voltak túl gazdagok. Apjuk halálát követően elindultak hát, ki-ki a saját feje után, hogy megkeressék a világban a helyüket. Ali kelet felé, Mohamed nyugat felé indult. Más-más felé mentek, a pénzt megfelezték, apjuk emlékére magához vett Ali egy öreg órát, Mohamed egy piciny rézszelencét. Nem mentek egyfelé, mert sosem egyeztek. Megbeszélték, 1 év elteltével, ott találkoznak, ahol elváltak, ha nem jön az egyik, tudja a másik, hogy odaveszett.

Eltelt hát egy év, és a két fiú visszatért a jázminkertbe, a találkahelyre. Nem találták a helyüket abban az irányban, amerre elindultak. Ekkor Ali így szólt:

- Nem jól van ez, kedves testvérem! Most én megyek nyugatra, és te mész keletre. Egy év elteltével találkozzunk itt ismét.

Ali elindult hát, mint testvére is, útja úttalan utakon vezetett. Bolyongott céltalanul, míg Mohamed egyenesen a szultán palotája felé indult. Be is lépett a fiú a palotába, gondolta, itt megcsinálhatja a szerencséjét. Balszerencséjére azonban kísértetiesen hasonlított egy tolvajra, aki egy évvel azelőtt járt ott, és a szultán elfogatta, tömlöcbe vetette. Búsan ült a tömlöc zárkájában, mikor az ablak párkányára egy madárka repült. Csicsergett neki, Mohamed nem értette mit mond. Bánatosan elővette apja emlékét, a szelencét és kinyitotta.

Ekkor a szelencéből egy pillangó reppent ki, hímporát Mohamed fejére hintette, a fiú pedig hirtelenjében egyből megértette a madárka beszédét. A kis madár így csicsergett:

- Bátyád bűne száll most a fejedre, de ha rám hallgatsz fiú, a holnap reggel nem az akasztófa alatt, hanem a szultán udvarában talál. Találsz a szelencében egy gyűrűt. Ha azt felveszed, te is madárka leszel, szabadon, rácsok nélkül repkedhetsz. De vigyázz, ha leszáll a csillagfényes bagdadi éj, a varázslat megtörik. Ha nem veszed le a gyűrűt a nap utolsó sugarainak káprázata előtt, örökre madár maradsz.

Úgy is tett a fiú, ahogy a madárka tanácsolta neki, felhúzta az ujjára a gyűrűt. De bizony az esti óra már igen közel volt, és mire Mohamed kireppent volna az ablakon, az éj már le is szállt. A fiú szomorúan ült a szultán udvara legnagyobb jázminbokrának legtetején, és fújta panaszos dalát.

Odaröppent mellé a madárka és így szólt:

- Bátyád, aki szintén elindult hogy megtalálja szerencséjét, most a te bűneidet viseli. Egy gonosz vénasszony békává varázsolta és ledobta egy mély kút legaljára. Ha megmented, ismét boldogan élhettek emberként, ha nem, mire a nap sugarai feljönnek, mindketten szörnyű halált haltok.


A fiú, amint ezt hallotta, rögtön szárnyra kapott, és elrepült a kúthoz, ahova a madárka szava irányította. Látta ott lenn testvérét, és így szólt:

- Hogy tudnálak onnan felhozni, bátyám?

A békává vált Ali így felelt neki:

- Repülj el a Varázslat Erdejébe, hozd el onnan a holdsugár-létrát, majd azon kimászom. De előbb keresd meg apánk óráját, vidd magaddal. Majd mutatja az utat.

Beröppent a banya házába, az asztalról leemelte az órát és bizony az óra arra húzta, amerre mennie kellett. El is érkezett az erdőbe. Nagyon fáradt volt, hát leszállt egy ágra. Egyszer csak a fa alatt egy nyuszikát vesz észre.

- Kicsi nyuszi, mondd meg nekem, hol találom a csodálatos holdsugárlétrát? - kérdezte.

- Nem tudom, felelte a nyuszi, de itt lakik Örvös a medve a szomszédban, kérdezd tőle!


Elrepült hát a medve barlangjához, és így csicsergett:

- Drága medve! Kérlek segíts nekem, hogy megmenthessem testvérem életét! Szükségem lenne a sugárlétrára, de nem tudom hol keressem.

- Szállj csak a vállamra kis madár - szólt a medve - elviszlek a létrához és utána testvéredhez is.

A medve el is indult, és nemsokára odaértek az Ezer Sziget Tavához, ahol - a tó közepén a legnagyobb szigeten - ott világított a holdsugár-létra. A kismadár odaröppent, és mert a sugár könnyű, csőrében elhozta onnan. Visszaszállt a medve vállára, így indultak tovább. De jaj! Hajnalodott már! Gondolta a kismadár, hamarabb odaérne repülve, megköszönte a segítséget a medvének, és elröppent. Az óra ismét mutatta az utat. Még nem piroslott az ég alja, már ott is volt a kútnál. Gyorsan leeresztette a létrát, és a béka felmászott rajta. A kismadár csőrét hozzáérintette a béka hátához, és abban a pillanatban ismét Ali és Mohamed lettek.

Attól kezdve, pénzük nem volt, de jó testvérként szerették egymást. Folytatták apjuk mesterségét és hamarosan megházasodtak. Alinak két fia, Mohamednek két lánya született, mindketten rendes, tisztes családapák lettek, akik soha többé egy rossz szót sem szóltak testvérükre. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.



 Főmenü
 
· Linkek
· Fórum
· Tagok
 Üdvözlet
 

Felhasználónév:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

 Archívum bigyó
 
<< 2017 augusztus >>
HKSzeCsPSzoV
 
23
 
Teljes év mutatása
 Keresés Csepp a tengerben
 

 Hírösszefoglaló
 
 Chatbox
 
...: maKACS :...
01.07 : 23:56

Köszi!
...: catyst :...
01.07 : 19:49

sok-sok boldog névnapot
...: csillagtenger :...
09.27 : 20:50

Hallalihó!
...: catyst :...
03.04 : 11:02

csak hogy ide is írjak valamit
...: Morti :...
08.05 : 08:01

Köszönjük a szurkolást, Potyi rendbejönni látszik

 Online
 
Vendégek: 1
Tagok: 0
Ezen a lapon: 1
Tagok: 231, legújabb: Aloonthar
  Top



Minden védjegy © a tulajdonosaiké.
©e107.org 2002-2008 :: ©maKACS 2004-2010

Adatbázis lekérdezés: 73.