A virágkötészetes programon a ruhája magán tartásával küzd? m?sorvezet? csaj (minek vesz fel pánt nélküli fels?t, ha nincs neki amin fennmaradna...) annyira ajánlgatta a városháza udvarán berendezett tündérkertet, hogy végül megnéztük.

Képet err?l itt nem mutatok, mert nekem nagyvárosi látványosságnak kicsit nagyon minimálköltségvetés?en fantáziátlan volt, egyszer?en nem használták ki az egyébként hangulatos udvar adottságait. Mintha x összeggel beengedték volna az alkotót a Praktiker kertitörpe osztályára és kész. Kisszínesnek azért elment.

Helyette - és nem véletlen, hogy a címben nem tündérkert, hanem tündérvölgy szerepel - hadd mutassak ötletet az alkotó(k?)nak (úgysem keveredik a web eme eldugott szegletébe).

A "Mieink" galériában egy családi költségvetés?, panellakási szoba egyik sarkába varázsolt kis álomvilág látható Sir Grundolf világából. Az oldalon barangolva a látványtárban további agyagmunkái, grafikái és festményei is láthatóak.

Eztán még kell? id?ben állóhelyet foglaltunk a nagyszínpad el?tt, hogy a Saragossa Band koncertjét átcsápoljuk. (Az azért kiakasztóan durva volt, hogy pár perccel a kezdés el?tt még mindig a Kossuth szobrot 1067 napja bitorló fazon süketelését kellett hallgatni. Az ég szerelmére könyörgöm, még ilyenkor is???) Másképpen fogalmazva sajnos nem volt még egy soványka kis el?zenekar sem. Figyelem elterelésként Büdit beküldtük az MMS falra. Kétszer is, mivel el?ször nem a fal számára, hanem egy éppen mutatott kép beküld?jének számára sikerült elküldenem, gondolom lesett, amikor megkapta. De végül elkezd?dött kereken 2 óra id?utazás. Ez a banda egy azon kevesek közül, akik kortalanok. Leírni nem tudom, ezt látni-hallani-érezni kellett, és még így is hihetetlen, hogy él?ben láttuk ?ket. (Minthogy az is, hogy nincsenek benne Tardos Péter 82-es Rocklexikonjában.)

A két óra alatt egészen el?re jutottunk a színpad el?tti részen, ahonnan nagyon magával ragadó volt a show. El?ttünk egy fazon vagy 4 állóhelynyi helyet "táncolt" (értsd: csápolok, dülöngélek, dobálom magam) ki magának, nem érdekelte, hogy kiveri-e a fényképez?gépet a kezemb?l vagy hogy kit vág képen avagy kinek a veséjébe könyököl bele. Egy darabig t?rtem, néztem a simlisapkája tetejét, végül megkegyelmeztem magunknak és egyszer?en elé álltam. Innent?l inkább függ?leges volt a mozgása. Akárhogy is, nem tudta elrontani az estét, érdemes volt kimozdulni.

(Ja, több fotó a képre kattintva.)

(Ja2, nekem azért a Malaika hiányzott a repertoárból.)