Szerintem a hiba nem az én készülékemben van. Ma utazok a buszon, békésen nézel?dök, egyszercsak megakad a szemem az ?rülten villogó, harsány buszreklámon, amit a buszon belül több kivetít? is ontott magából. Nos a hirdet? cégek reklámjai még csak-csak, bár azért apróbb nyelvhelyességi hibák fel-feltünedeztek bennük. NADE! A hirdetésekért felel?s cég, tehát akinek elméletben feladata az igényes kivitelezés, olyan reklámmal hirdette magát, hogy ha addig nem ültem volna, annak láttán egészen biztosan találkozik túlméretezett hátsó fertályom a tömegközlekedési eszköz e célra fenntartott alkalmatosságával, avagy azzal, aki benne ül. A hirdetésben ugyanis nem volt olyan oldal, amelyiken ne lett volna helyesírási hiba. Mégpedig szarvashiba. Sajnos elég agresszív a kijelz?, hogy egy unalmas utazás során ne figyeljen oda az ember, ámde ha szemeit a monitorra veti, máris találkozik a kultúra, és az elemi igényesség mélységes hiányával. Gondolkodtam egy telefonhíváson, elvégre a cég a csodás hirdetésben még telefonszámot is adott, de aztán úgy döntöttem, nem strapálom magam, drága a perc, olcsójánosokra nem pazaroljuk. (Volt a hirdetésben link is, de nem érdemlik meg, hogy ide írjam.)

A busz-élményt alig hevertem ki, máris jött a következ? csoda. Nekiültem egy - elméletileg - jogi szakember (értsd: ügyvéd) által szerkesztett okirat szkennelésének (igen, lusta voltam helyb?l begépelni). A szkenner nem dolgozott valami fényesen, hát kénytelen voltam helyenként a teljes szöveget átgépelni. Mire a végére értem, a könnyeim potyogtak, és nem tudtam igazán eldönteni, hogy a sírástól vagy a röhögést?l. Mert hogy az okirat úgy nézett ki, ahogy, hát istenem. Nem mindenki a szövegszerkeszt? virtuóza, elismerem. Nade! A mondatok hebehurgyán követték egymást, sokszor az elejüknek köze nem volt a végükhöz, és ami a legszebb volt: az, aki gépelte, nem volt túl nagy barátságban az írásjelekkel. A vessz? alkalmazásának például egy egészen sajátos módját prezentálta: amikor úgy gondolta, hogy már elég hosszú a mondat és ideje tagolni, azonnal beszúrt egy vessz?t. Vagy egy pontot, de utána elfelejtette nagy bet?vel kezdeni a mondatot. Öt oldal után rendszert véltem felfedezni a gyöngyszemben, de aztán a hatodikon meggy?z?dtem arról, hogy csak a képzelet játszott velem, a "kell" szó után - az el?z? öt oldal "bárhol és bármilyen konstellációban merüljön is fel, kell utána vessz?" gondolatmenetét követ?en - ugyanis itt már nem következett mindig vessz?. Ezen egy picit elkeseredtem, de aztán gépeltem tovább, és a tizedik oldal végére már egészen szép gy?jteményt tudhattam magménak a magyar nyelv újdonat alkalmazása példáiból. Miután túl voltam az els? sokkon, megszegtem a munkaelveim legalapvet?bbjét (nevezetesen: "csak azt csináld, amit az ügyfél kér t?led"), és a magam megnyugtatására kijavítottam a nagyon durva hibákat. Azért... van, amit nem adok ki a kezeim közül...